kovácsmesterség
A kovács a vasat hevítéssel és kalapálással alakítja a kívánt méretre és formára. A korábbi századokban a városokhoz képest a falusi településeken korlátozottabb volt a vas felhasználása, a falvak népi kovácsai elsősorban kézi szerszámokat, háztartási és gazdasági eszközöket készítettek, leggyakoribb termékük a különféle patkók és vasalások voltak. Legtöbbjük alapszintű állatgyógyítással is foglalkozott, s közülük kerültek ki a 19. század elejétől a falusi munkaeszközöket megújító, feltaláló emberek, akik fegyvereket, zárszerkezeteket, gazdasági gépeket állítottak elő. Székelyföldön megszűnőben a hagyományos értelemben vett kovácsmesterség, a falusi műhelyek száma egyre apad, hiszen a régi gazdálkodási formák felszámolásával egyre kevesebb a patkolásra váró igavonó.
Mesterek
Mihály András (Kézdialbis)Mezei Gábor (Kovászna)
Nagy György (Olasztelek)
Váncsa Imre (Zágon)
Bene János (Olasztelek)
Szász János (Kovászna)
Kolumbán Jenő (Nagybacon)
Kecskés József (Bölön)
Ütő József (Sepsikőröspatak)
Bakó László (Kisbacon)
Bálint Mihály (Kálnok)
Kirizs Sándor (Ikafalva)
Tordai Sándor (Bibarcfalva)
Bende Tibor (Zabola)
Gábor Tibor (Illyefalva)
Baló Zoltán (Kisbacon)
